Na, ez aztán semmilyen szempontból nem volt egy átlagos étterem-látogatás :) Kezdjük ott, hogy a Bazilikától hét perc sétára található ez a helyes kis olasz étterem, a Crosteria1923, amit télre tökéletesen alkalmassá tettek arra, hogy az ember kint ücsörögjön és egy pokrócba bújva igyon egy forró kávét:

Számomra nagyon szimpatikus dolog, amikor az étterem előtt elsétálva el lehet olvasni a menüt, így ki-ki eldöntheti, hogy az ízlésének és a pénztárcájának megfelelő helyen van-e. Belépve az étterembe aztán valami nagyon meglepő dolog történt: gyakorlatilag a nyakamba ugrott a személyzet :) Fontos! A Crosteria1923-ban senki nem beszél egy megveszekedett szót sem magyarul :) Minimális angoltudással vagy Google-fordítóval felvértezve érdemes odamenni, de az sem baj, ha ezek híján vagyunk, mert odabent mindenki hihetetlenül jófej, közvetlen, türelmes és rendkívül szórakoztató :)

Nem tehetek róla, nevezzetek nyugodtan elfogultnak, de valamit tudnak az olaszok a vendéglátásról, amit el kéne tanulni tőlük, de egyszerűen nem lehet, mert nekik a vérükben van :) Már néhány perccel az érkezésem után fülig ért a szám, mert ezek a kedves olaszok egyfolytában csicseregnek, trilláznak és a jókedvük abszolút ragadós :) Mikor megtudták, hogy szerepelnek a 444 jó hely Budapesten c. könyvben, állati kíváncsiak lettek, így tanulság a későbbiekre nézve: el kell tudnom mondani pár szóban angolul is, hogy kiről mit ír a könyv. Érdekelte őket, hogy hol lehet megvásárolni, mennyibe kerül, korlátozott-e az olvasók száma, vagy bárki megveheti. Ezután a küldetésem foglalkoztatta őket, hogy mind a 444 helyet végiglátogatom-e, hogyan választok, hányadik hely a listámon az övék. Kis kíváncsik :) 

Külön kérték, hogy ezt a kis fickót örökítsem meg az utókornak, mert ez fontos szimbólum számukra, én pedig sosem ellenkeznék azzal, aki a legjobb lasagnet készíti a városban :)

Ahogy ezt a bejegyzést is kezdtem, ez nem volt egy átlagos látogatás. A saját bőrömön tanultam meg, hogy csak üres gyomorral mehetek éttermet látogatni és két egymást követő napra nem szabad eszegetős helyet tennem, ugyanis a pékséges szerzeményeimmel annyira tele voltam, hogy képtelen voltam enni, pedig az egy olasz étteremben számomra főbenjáró bűn. Emiatt és természetesen a különösen barátságos tulajdonos testvérpár miatt azt mondom, hogy ide még biztosan vissza kell térnem, mert az nem lehet, hogy én ne próbáljam ki a lasagnejukat és a ricottás, pisztáciás cannolit :) 

Én végül egy tökéletes, habos, krémes cappucino mellett tettem le a voksomat, de ha ti kínoznátok magatokat nyálcsorgató ételfotókkal, akkor a welovebudapest cikkét ajánlom :)

Az étterem egyébként nem nagy, de rendkívül hangulatos, például nézzétek ezt a helyes kis kuckót:

Egyébként a Crosteria1923 nemcsak étterem, hanem olasz delikát-üzlet is egyben, ahol megszámlálhatatlanul sokféle mártást, tésztát, lekvárt és édességet lehet beszerezni, no és persze Limoncellot :)

Persze ennek a teljes falat beborító éléskamrának én sem tudtam ellenállni és ha már a fogyasztásom csak egy cappucino volt, no meg tésztából úgysem lehet soha elég otthon, ezért vettem egy csomag spagettit, ami szomorkásabb napokon bolognai spagettivé átváltozva emlékeztet majd erre a helyre. 

Bár a Bazilika közelsége miatt fel voltam rá készülve, de az árak egyébként egyáltalán nincsenek elszállva, abszolút középkategóriás helynek nevezném, ami kellemes meglepetés, tekintettel arra, hogy olaszok készítenek olasz hozzávalókból tradicionális olasz ételeket. 

Ez tényleg egy olyan hely, ahová vissza kell még jönnöm, enni, kávézni, vásárolni vagy csak egy jót csacsogni :) És még valami. Mivel ők már sorban a 4. hely, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy bekerültek a könyvbe, most már teljesen nyilvánvaló, hogy biztosan senki nem fizetett azért, hogy a könyvbe kerüljön. Bár én magam sosem feltételeztem effélét, de a kétkedőknek ez fontos információ lehet :) 

4/100, alakul :)