Már a Mézes kuckónál jeleznem kellett volna, de nem csak éttermek és pékségek találhatóak a 444 jó hely Budapesten c. könyvben. Az egyik fejezet kifejezetten a város különleges beszerzőhelyeire koncentrál, amik között megtalálható a Dunapanda is. Így utólag biztos vagyok abban, hogy az Index jellemzése tűpontos: "A Dunapanda egy olyan szupermarket, mintha David Lynch tervezett volna egy Interspart" :) 

De kezdjük az elején:

Ezt az üzletet úgy érhetjük el tömegközlekedéssel a legkönnyebben, ha az Örs vezér tértől 3-as villamossal elmegyünk a Kocsis Sándor Sportközpontig és onnan 2 percet sétálunk. Most már ezen is vihognom kell, mert ez alapján tényleg olyan, mintha Budapesten lenne a Dunapanda, miközben biztos vagyok abban, hogy az ajtóban átteleportáltak engem egy másik bolygóra és ahhoz képest furcsa volt, hogy milyen hamar hazaértem :)

Akik hozzám hasonlóan érzékeny gyomorral vannak megáldva, azokat kérem, hogy vegyenek egy mély levegőt odakint és bent az első negyed órában igyekezzenek a szájukon át levegőt venni, ugyanis a Dunapanda híres a halas és tengeri herkentyűs pultjáról, amit minden hajnalban friss szállítmánnyal töltenek fel és a pult a bejárat közelében található. Nem tudom, hogy a halak, vagy a különleges zöldségek, gyümölcsök sokkolták-e az orromat, de az biztos, hogy az első negyed órában próbáltam a bőrön át való légzést kifejleszteni, persze sikertelenül :) Kicsit később vagy hozzászoktam az illathoz, vagy távolabb kerültem annak forrásától, de lényegesen könnyebb volt már. 

Ha már a szagok :)

Ez a méregdrága, leginkább tüskés dinoszaurusz-tojásra emlékeztető valami egy gyümölcs, méghozzá a durián, amelyet a világ legbüdösebb gyümölcseként tartanak számon, de annyira, hogy a szállításuk és fogyasztásuk is ki van tiltva Kínában a tömegközeledési eszközökről, néhány közterületről és közintézmény területéről is. Szerintem mégsem ez a legdurvább, hanem az, hogy ezt a - ne szépítsük - dögszagú gyümölcsöt denevérek porozzák be. Igen, azért áraszt magából ilyen penetráns bűzt, hogy magához vonzza az állatokat, amik utána szétszórják a magvait.

A duriánhoz képest egy kis jamsz, vagyis jamgyökér és a nem elhanyagolható mennyiségű hínárkínálat már tulajdonképpen nem is volt annyira sokkoló. De ez még mind csak a kezdet :) 

"Totó, azt hiszem, már nem Kansasben vagyunk" :)

A boltban sok a külföldi, főleg ázsiai vásárló, akik minden bizonnyal innen szerzik be a nosztalgikus, hazai ízeket. Ők elég rutinosan nyúlnak a termékek után, de nekünk okozhat némi fejtörést ez a - egy barátom szavait idézve - "pálcika-pálcika-kisszék-hóember"-típusú írásmód :) Persze azért arra figyeltek, hogy Magyarországon elvileg semmi nem hozható forgalomba minimális magyar nyelvű leírás nélkül, így ha elég sokáig forgatjuk a termékeket, akkor rá tudunk jönni, hogy mit tartunk a kezünkben.

Ahogy azt a képek is tanúsítják, nagyon erős a mirelit-részlegük, még sokkal több fotót is tudtam volna készíteni az óriási kínálatról. Aminek különösen örültem, hogy több fagyasztónyi kínai gőzgombóc közül tudunk válogatni, ráadásul a konyhai részlegükön kapható hozzájuk speciális párolóbetét, amivel otthon is el lehet készíteni ezeket a hússal töltött kis batyukat.

Tudom, csapongok, de ha már konyhai részleg, akkor hadd mutassam meg, hogy szerintem hová került a többi, hagyományos üzletből az összes műanyag pohár és tányér :)

És ez volt a bemelegítés. A helyzet az, hogy itt mindent lehet kapni, amit egyébként egy nagybevásárlás során venne az ember, de azokat szükségtelen lefotóznom, a hely varázsát ugyanis nem az adja, hogy akciós az energiaital. Sőt, valójában nincs jelentős különbség a máshol tapasztalt árakhoz képest az "átlagos" termékkosár tartalma tekintetében. A Dunapandát az teszi különlegessé, hogy tényleg olyan, mint egy Tescoba oltott kínai piac. Az egyik pillanatban még látod az ismerős márkákat a polcokon, aztán hopp, egyszer csak belezuhansz a nyúl üregébe és csirkeláb snacket, meg kacsakarom nassolnivalót találsz :) 

Ezen a ponton egy kicsit sajnáltam, hogy nincs mellettem egy ismerős, mert úgy szerettem volna gyerekes módon megbökdösni valakit egy darab csípős csirkelábbal :) Annyira szürreális ez az egész, hogy percekig csak álltam a polcok előtt. Egyébként semmi gondom a csirkelábbal, becsületszavamra, kifejezetten szeretem levesben, hiszen én vidéki lány volnék, na de azért kiszárítva harapdálni egy esti filmhez például, már kicsit bizarr nekem. Meg vizuális típus vagyok és míg kedvemre való elképzelni, hogy a szerelmesek csokoládéval, ropival, vagy effélével etetik egymást, valahogy nem találom túl romantikus képnek, ahogy egyikük a másik szájához emel egy csirkelábat :) 

A csirkeláb-sokk után sétáltam tovább az üzletben. Igazán lenyűgöző a szósz- és mártáskínálatuk, például műanyag kannákkal lehet hazahordani a szójaszószt. A másik kedvencem is megtalálható itt, az ún. Hoisin-szósz, ami tulajdonképpen a kantoni konyha barbecue-mártása, használják mártogatósnak és ízesítő/színező mázként a húsokra is. Elképesztően sok savanyúság közül választhatunk, de erősen ajánlott egy üveg pácolt, szeletelt gyömbért hazavinni, nemcsak azért, mert átsegíti az embert a téli náthán, hanem mert a húsos főételek mellé fogyasztva fantasztikus. Van itt kínai ötfűszer-keverék, közvetlenül mellette a tizenkétfűszer-keverék, kisebb kiszerelés, nagyobb kiszerelés, egyszerűen mindenki megtalálja a kedvére (és pénztárcájához) valót. 

Amikor éppen nem ámuldoztam tátott szájjal a pazar ázsiai kínálaton, akkor viszont olyan harsányan kacagtam, hogy félő volt, hogy kivezetnek az üzletből...Tudom, hogy nem szép dolog, de én is emberből vagyok :) Aki még nem volt ott, az nem tudja elképzelni, hogy ez milyen. Itt nem az a gond, hogy nem tudom eldönteni, hogy néhány ételt hogyan kell fogyasztani, vajon előétel-e vagy főfogás, esetleg magában eszik, vagy köretként, a probléma sokkal inkább az, hogy néhány dologról azt sem tudtam megmondani, hogy megenni kell-e, vagy esetleg ruhára vasalni :)

Tessék, ez az élelmiszeres sorok között található, de dombon ülő fűcsomó legyek, ha meg tudom mondani erről, hogy mit rejt a doboz, ezért én úgy döntöttem, hogy ez kínai Monopoly :) Kérlek, hagyjatok meg ebben a hitemben :)

Na jó, sétáljunk tovább. Szeretitek a csupán forró vizet igénylő, gyorsan elkészíthető tésztás finomságokat? Naná, én is :) 

Ez mind az. Sőt, valójában ez nem a teljes igazság, ugyanis a fal másik oldala is instant tésztákat rejt :) Az egyik honlapon írták, hogy a Chapagetti nevűt érdemes megkóstolni, így abból hoztam is haza. Próbáltam azért úgy vásárolni, hogy vegyek valami különlegeset, amit nem tudok a sarki boltban megvenni, ugyanakkor ne legyen túlságosan bevállalós élelmiszer sem, mivel egyébként a fűszerezésben, alapanyagban nagyon távol áll az ízlésviláguk a miénktől, így csak óvatosan. 

Ahogy látjátok, elég nagy a mochi-választék. Itt biztosra mentem, mert ezt az édességet már volt alkalmam egyszer egy sushi-étteremben fogyasztani. Ragacsos, nyúlós rizsből készítik és a töltelék a magyar ízlésnek picit szokatlan, de a klasszikus verziójában vörösbab van. Én most egy vörösbabosat és egy zöldteásat hoztam haza. Egyébként ez annyira nem is újdonság, legalábbis a bab desszertként történő felhasználása, hiszen amikor itthon drága mulatság volt a gesztenyepüré, ha egyáltalán hozzá lehetett jutni, akkor gyakran babpürével dúsították, mert annyira hasonlít hozzá az íze, főleg cukorral keverve, hogy nem volt érzékelhető a különbség. 

Bevallom, hogy járkálva a sorok között, egy idő után már az a kényelmetlen érzésem támadt, hogy a mi gasztronómiánk ehhez képest egy kissé sivár.

A gyerekek nem chipset majszolnak, hanem szárított halacskát, fürjtojást és - bár sajnos arról nem készítettem képet - szárított galagonyát. Amennyire idegenkedünk mi a furcsa állagú desszertjeiktől, a különböző hínárjaiktól, kagylóból készült szószaiktól, éppen annyira riadhatnak ők vissza attól, hogy mi meg mindenbe tejfölt teszünk, vagy Erős Pistát. Persze ezek nyilván kisarkított példák és meglehetősen szélsőségesek, de a lényeg az, hogy miután kikacagtuk magunkat a kultúrsokk láttán, válogassunk kedvünkre, mert a Dunapandában lehetőségünk van arra, hogy elérhető áron kóstoljunk bele az ázsiai különlegességekbe és ki tudja, talán egyikért-másikért visszajáró vásárlók leszünk :)

10/100, nocsak, az út egytizedét megtettem! :)