Én ennek a pékségnek a VII. kerületi üzletét választottam, már csak azért is, hogy ismerkedjek a környékkel. Érdemes nyitott szemmel járni, mert nagyon sok étterem és bisztró van errefelé. Én néhány jópofa graffitit is megörökítettem, miközben eltévedtem az utcák között :) Mivel a közelben van néhány világmárka kirendeltsége is, ezért sok a turista errefelé.

Az Arán teljesen belesimult ebbe a közegbe:

Látszódott, hogy az Aránnak rutinos törzsvendégei vannak, akik pontosan tudják, hogy miért jöttek, miközben én csak nézegettem a minden jóval megrakott pultot:

Sajnos a chorizós, jalapeno paprikás raclette épp nem volt a kínálatban, amiért eredetileg elzarándokoltam ide, de azért nem mentem haza üres kézzel :) A hely lelke egyébként a pékség nevéből is eredően (az "arán" egy ír szó a kenyérre) a valódi, kovászos kenyér és külön poén, hogy a honlapjuk szerint neve van a kovásznak, amit a kenyerekhez használnak :) Ő pedig Paddy, Írország védőszentje, Szent Patrik után elnevezve :) 

Mutatom is a csodaszép vekniket:

Ez nemcsak elviteles pékség, hanem néhány kis asztalkának és széknek köszönhetően helyben is elfogyaszthatóak az itt kapható sütik, szendvicsek, ugyanakkor annyira zsúfolásig volt a hely, amikor ott voltam, hogy nem mertem megörökíteni a belső részt.

Végül egy hagyományos, kovászos veknivel és két fahéjas tekerccsel tértem haza:

Nagyon ritkán eszem kenyeret, de olyankor igyekszem megadni a módját. Nem szeretem a szupermarketekben kapható, előre felszeletelt és csomagolt kenyereket, mert számomra olyan gumis állagúak és hamar penészednek. Ez a gyengém, a pékségekben kapható, valódi, kovászos kenyerek, amiknek ropogós a héjuk, de belül pihe-puhák. Sütöttem néhányszor kenyeret magam is, és ha becsukom a szemem, akkor még mindig hallom, ahogy a friss kenyér énekel :) Ne nevessetek ki! :) A forró kenyeret meg kell spriccelni egy kis hideg vízzel, attól lesz olyan gyönyörűen repedezett a héja és hallani lehet, ahogyan ez megtörténik :) 

Ez a kenyér pontosan ilyen volt egyébként, tökéletesre sült, én pedig a legjobbat tettem vele, ami csak kenyérrel történhet: megkentem két nagy szeletet a hentesnél vett sült zsírral :) Arról sajnos nem mutathatok fotót, mert biztosan nem túl kifinomult látvány, meg tudom, hogy nem is a gasztronómia csúcsa, de nem tehetek róla, én alapvetően egy vidéki lány vagyok, nem egy "fine dining"-on szocializálódott úrinő :) 

A fahéjas tekercsek tésztája jó állagú volt, kicsit csiklandozta a torkomat a nagy mennyiségű fahéjas cukor, de összességében egy bögre teához vacsorának megfelelő volt.

Igazából egész nap gondolkoztam azon, hogy hogyan fogalmazzam meg ezt a bejegyzést, de most már nem kerülgethetem tovább a forró kását. Ez a pékség a környékbeli lakók számára hatalmas áldás lehet, mert a bolti vackok helyett itt valódi péksüteményeket és kenyereket tudnak venni, ugyanakkor nem az a hely, amiért kerületeket, pláne városokat érdemes átszelni. Semmi gond nincs a termékeikkel, a kiszolgálás is nagyon kedves és végtelen türelemmel fogadták, hogy fotózgatok, de ez egy pékség, ennek megfelelően érdemes tehát kezelni. Aki éppen erre jár, annak ajánlom, hogy térjen be egy sütire, vagy vigyen haza egy jóféle kovászos veknit, de külön nem bátorítanék arra senkit, hogy csak emiatt órákat utazzon. 

Talán jobb is, ha csak a könyv miatt nem kezdenek el tömegek zarándokolni ide, hagyjuk meg az Aránt annak a kedves, helyi közösségnek, akik már a könyv előtt is ismerték.

3/100 :)