Ez most egy rendhagyó blogbejegyzés lesz :) Nemcsak azért, mert hosszú kihagyás után írok Neked, Drága Olvasóm újra, hanem azért is, mert kivételesen nem a 444 jó hely Budapesten c. könyvből merítettem ihletet.

Először is hadd kérjek mindenkitől elnézést az eltűnésem miatt, de meglehetősen szerencsétlen szériám volt az elmúlt időszakban. Rövid időn belül két vírus is ledöntött a lábamról, ezért a kevéske kis szabadidőmet regenerálódással igyekeztem tölteni, a lehető legtávolabb az emberektől, mindannyiunk érdekében :) 

Voltam ugyan még a betegségek előtt két további helyen a könyvből, csak a blogírásig képtelen voltam eljutni, de hitem van arra, hogy hamarosan látni fogjátok az azokról készült beszámolót is :)

Nagyon meglepett és egyúttal át is melegített, hogy többen is kérdeztétek, hogy mi történt, hová tűntem, hiányoznak az új bejegyzések. Bevallom, nem számítottam erre a lelkes rajongótáborra, hiszen a blogot alapvetően magamnak írom, egyfajta emlékalbum gyanánt, tulajdonképpen terápiás jelleggel. Ezzel pedig el is érkeztünk a mai bejegyzésem másik fő témájához, vagyis ahhoz, hogy eddig mit adott számomra ez a kaland. 

Nagyon különleges helyekre jutottam el, amikről a könyv nélkül sajnos azt sem tudtam volna, hogy léteznek. Bár biztosan olvastatok tőlem olyan bejegyzést, amiből érezhető volt, hogy egy-egy adott helytől nem voltam elragadtatva, mégis őszintén mondom, hogy mindegyik különleges színfolt a maga módján és mindegyik adott számomra valamit. 

Állatira élvezem, hogy olyan helyeket fedezek fel, ahová magamtól sosem mennék el, olyan emberekkel találkozok, akikkel az átlagos hétköznapjaimon nem szoktam. A blogírás egyfajta küldetéssé varázsolta ezt a terápiás kirándulást, így ugyanis rá vagyok kényszerítve arra, hogy ne a négy fal között töltsem az időmet, hanem hagyjam el a komfortzónámat, fedezzem fel ezeket a helyeket, merjek szürreális helyzetekbe keveredni, nyugodtan tévedjek el, csacsogjak angolul, meg úgy általában véve, beszélgessek idegenekkel, nagyjából bármiről. 

Azt már most sikerként tudom elkönyvelni, hogy a város ismerete tekintetében sokat kaptam ettől a küldetéstől, hiszen a fejemben lévő hófehér vaktérkép már itt-ott kitisztult, tudom, hogy egy-egy csomópontot hogyan tudok elérni tömegközlekedéssel és emlékem van arról, hogy egy adott utcában láttam már egy szuper pizzériát :) 

Annak is nagyon örülök, hogy nemcsak a könyvben lévő helyeket fedezem fel apránként, hanem egy-egy ilyen utam során észreveszek kedves kis bárokat, fantasztikusan illatozó éttermeket, vicces beszerzőhelyeket, amiket szépen egy külön listára gyűjtögetek, hogy ezeket is fel kell keresnem majd egyszer. 

Addig pedig, hogy ebben a bejegyzésben ne maradjatok látnivalók nélkül, hoztam néhány korábbi fotómat, ami mindig eszembe juttatja, hogy csodálatos és vidám helyen élünk, csak nyitott szemmel - és nem kevésbé szívvel - kell sétálni mindenütt. 

Igen, ez a Puskás Aréna belülről :) Hát nem gyönyörű? Ez biztos sokak számára valamiféle focista-mennyország, de én csak arra tudtam gondolni, hogy ha egyetlen képpel lehetne elmagyarázni a szabadságot, akkor ez lenne az. Mindenképpen látogassatok el ide, mert elképesztő hely :)

Ez pedig az az emléktábla, amit nap mint nap látok a Keleti pályaudvarnál és rendszeresen halálra röhögöm magam :) Ez ugyanis egy poén, ez ennyi, nincs más, valójában nincs festmény, hiszen ez a kézművesek KÉPZELETvilága :) Biztos vagyok abban, hogy ez azért került ide, hogy megnevettesse a munkába igyekvő, vagy hazafelé fáradtan ballagó embereket, ugyanakkor azt vettem észre, hogy mindenki elmegy mellette, nem pillantanak rá, nem tűnődnek el rajta, nem kacagnak fel harsányan. Ez elszomorít. Sebaj, ha nagyon elszontyolodom, csak eszembe jut, hogy itt van a mexikói textil kézművesek képzeletvilágáról készült festmény és újra pukkadok a nevetéstől :)

Végezetül ez az egyik legédesebb dolog, amit valaha Budapesten láttam. Képzeljétek, van egy hely a városban, ahol két vassárkány őriz egy duplaajtós kaput. Ennek a lelőhelyét viszont nem árulhatom el, mert arra hívnálak, legdrágább Olvasóm, hogy járj utána és keresd meg a kicsi tűzokádókat, mert ritkaságnak számítanak és mert tényleg cukik :) Kommenteljen, aki megtalálta őket! :)