Na, ezért a pékségért aztán különösen hálás vagyok a könyvnek! Kiderült, hogy az Artizán Pékség 10 perc sétára van a munkahelyemtől, így nem volt kérdés, hogy ez lesz a következő úticélom. Egész nap szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna, úgyhogy bocsánat a kép minősége miatt. Így is furcsán méregettek ott az emberek, mivel a zuhogó esőben, bőrig ázva és jéggé fagyva fotózgattam a pékséget :) 

Mint az a fenti fotón is látszik, zsúfolásig volt a hely, és bár rengeteg képet készítettem, de mindegyiken van egy-egy elégedetten majszoló ember :) Így a diszkrétebbeket osztom meg Veled, Kedves Olvasóm.

Ezt a képet az alsó szinten készítettem, mert egyébként az Artizán galériás és fentről nagyon kedves kilátás nyílik az egész pékségre és a sürgő-forgó emberekre.

Ez pedig a fenti beltér, ahol egy jó kávéval és süteménnyel el lehet vonulni a világ elől. De ha már sürgés-forgás... Először meglepett, hogy milyen sokan vannak a pult túloldalán, de aztán rájöttem, hogy annyian tódulnak be ide enni, vagy csak hazavinni egy szatyor péksüteményt, hogy képtelenség lenne ennél kisebb személyzettel kiszolgálni a környéket. A dolgozók ugyanakkor az iszonyatos tempó mellett is ügyelnek arra, hogy kedvesen visszamosolyogjanak, előzékenyek legyenek és udvariasak. Engem teljesen levettek a lábamról :)

Remélem, hogy nem bánjátok, de akkora volt a kínálat, hogy több fotót "kellett" készítenem, hogy lehetőleg minden látszódjon :) Kenyerek, szendvicsek, kelt tésztás finomságok...Azt hiszem, hogy itt mindenki talál a fogára valót. Én konkrétan a kardamomos-vaníliás masni miatt jöttem, de olyan csábító volt ez a pult, hogy nagy táskányi finomsággal vágtam neki ismét az esőnek. Ráadásul ki kellett bírnom, hogy hazáig nem falok fel semmit, hogy le tudjam Nektek fotózni a szerzeményeimet. Tudjátok, hogy milyen érzés csuromvizesen ülni a vonaton, miközben édes sütemény illata száll a szatyorból, amihez tilos hozzányúlni? :) Reméltem hát, hogy nem hiába viselem el ezt a pokoli kínt.

A többi süti számomra átlagos pékáru volt, de ez csupán ízlés dolga. Viszont hadd beszéljek egy kicsit a jobb alsó sarokban látható kardamomos-vaníliás masniról! Nem tehetek róla, de erről a süteményről kizárólag szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni :) Objektíve nem mondhatom, hogy ez Budapest legjobb péksüteménye, mivel még nem ettem az összes budapesti helyen, azt viszont szubjektíve kijelenthetem, hogy ez az én életem eddigi legjobb péksüteménye!!! 

Én ezt az intenzív illatú, számomra klasszikusan téli fűszert eddig csak teában (konkrétan chai latteban) próbáltam, fogalmam sem volt róla, hogy süteményben is ennyire megállja a helyét. Persze nagyon el kell találni az arányt, mivel ez a fűszer a gyömbérfélék családjába tartozik, így ha egy kicsit meglódul a mennyiség, akkor pont úgy csíp, mint a gyömbér, amit nem mindenki szeret és nem is mindegyik ízzel harmonizál. Na, hát itt ezzel nem lesz gond, higgyétek el! :) Adott egy tökéletes kelt tészta, ami aznap, frissen készült, pihe-puha és foszlik, mint egy kalács. Az kardamomos fűszerezést kapott, a tetejére vanília-puding került, az i-re a pontot pedig a piros gyümölcsök teszik fel. Minden falat egyszerre édes és savanykás, tökéletes ízharmóniában, ugyanakkor mégis érezni külön-külön minden alkotóelemét. Komolyan mondom, a sírás határán voltam a gyönyörűségtől :) Még életemben nem ettem ennyire finomat! 

Tudom, hogy megfogadtam, hogy idén minden helyre csak egyszer megyek el, de képtelenség ellenállni ennek a fűszeres és gyümölcsös finomságnak. Egyszerűen kell! Szükség van rá egy fárasztó hét végén, egy esős napon, baráti ünneplések során, másnaposság ellen, búfelejtéshez, újrakezdéshez, összeveszéshez, béküléshez, sorozatnézéshez, napsütéses sétához, akármihez, de kell. Gyertek és cáfoljatok rám, ha tudtok! :)

5/100, hihetetlen! :)