Bevallom, hogy a hideg szél és a havas eső elvette egy kissé a kedvem Csudapest felfedezésétől, de amikor azt olvastam a Street Kitchen honlapján, hogy a Mézes Kuckóba 1939 óta járnak édességért az emberek és olyan, mintha egy kis időkapszula lenne, akkor újra lendületet kaptam :)

Mint azt megtudtam a cikkből, ez eredetileg cukorkabolt volt, majd a második világháború után kezdtek cukorka helyett mézes sütiket árulni. Engem is a tulajdonos, Királyné Császár Eszter szolgált ki a pult mögött, aki 1991-ben vette meg az üzletet. 

A Jászai Mari téren szálltam le a villamosról és onnan nagyjából 5 perc sétával érhető el ez a kedves kis bolt:

Picike, úgyhogy ne helyben fogyasztásra, hanem elvitelre készüljünk, ráadásul nem lehet kártyával fizetni, ezt jó, ha tudjuk.

Odabent sokféle méz és mézes édesség fogadja a vásárlókat:

Azt nagyon sajnálom, hogy a beszélgetés hevében elmulasztottam fényképet csinálni arról a régi karos mérlegről, ami még mindig szolgálatban van ebben a boltban, ugyanis azon mérik ki a vásárolni kívánt süteményeket. Én ezelőtt utoljára kicsi gyerekkoromban láttam olyat :) Persze, a Street Kitchen cikkében arról is van fotó és ők ügyesebben is fotóznak nálam, így nem maradtok le semmiről :)

Miközben fotóztam a falon lévő mézeskalács-dekorációt, szokatlan dolog történt.

Az egyik bűbájos vásárló kérte, hogy mindenképpen írjam le, hogy a mézeskalács kiváló hordozó eszköz arra, hogy mesejeleneteket, mesés szimbólumokat ábrázoljanak vele. Az üzlet falán számtalan példa látható erre. Úgy hiszem, hogy az egyiken Süsü, a sárkány látható, de remélem, hogy kijavít valaki, ha nagyon hallucinálnék :) A másikon a tipikus magyar népmesei motívumok jelennek meg, a tulipános mintát a kis galamb fütyörészi ki a csőréből, pont úgy, mint ahogyan régen a magyar népmesék elején a főcím alatt. Aztán ott vannak még a modernebb mesefigurák. A tulajdonos azt mondta, hogy már olyan régóta szerette volna a mézeskalács Olafot megkóstolni, aztán az egyik vásárló megvette és megkérte, hogy felezzék el egymás között :) Megható kis történet! :) Nekem egyetlen dolog hiányzott a tökéletességhez, méghozzá egy szép, szív alakú, tükrös mézeskalács, amit az ember lánya elvihet a szíve választottjához :) Persze csak tréfálkozom, mert ugyan tükrös mézeskalácsom az nem lett, ugyanakkor valami hihetetlenül finom töltött mézes sütikével jöttem ki a boltból, amit én leginkább a zserbóhoz tudnék hasonlítani, mert valami lekváros dologgal volt töltve és csokoládéban volt megmártva. 

Ha pedig időkapszula a múltból és mesék is, akkor hadd mutassam meg Nektek az üzlet belső falán található gyönyörű díszítést:

Bizony, ők Jancsi és Juliska, a boszorkány házánál! :) Ugye, hogy mennyire passzol? :) A Grimm testvérek tették nagyon népszerűvé ezt a horrorisztikus történetet. Képzeljétek, kutakodtam egy kicsit :) Idézet "A mézeskalács története" c. cikkből: "A Jancsi és Juliska történet eredete a 17. századra nyúlik vissza, valós főszereplője egy Katherina Shrader nevű mézeskalács készítő, akinek erdei háza egy jól menő sütöde volt. Egy korábbi udvarlója, aki maga is mézeskalács készítő volt, bosszúból boszorkányság vádjával feljelentette az asszonyt. A boszorkányperben a nő ellen felhozott vádak között az is szerepelt, hogy férfiakat csal a házába, hogy felhizlalja őket. Katherinát börtönbe csukták, kínvallatással próbálták kiszedni belőle a vallomást, de ő minden vádat tagadott, végül felmentették. Vádlója, Hans Malzer azonban nem nyugodott bele az ítéletbe, s egy alkalommal Grete nevű húgával ellátogatott Katherina házába, megölte az asszonyt, és hogy a holttestet eltüntesse, az egyik kemencébe vetette."

Bár Jancsi és Juliska története hátborzongató, de az üzlet kifejezetten aranyos, így mindenkinek ajánlom, aki a Jászai Mari tér környéken jár és esetleg venne, vagy enne valami mézes finomságot :)

7/100, sok még a tennivaló :)